Richelle Mead - Dermesztő ölelés

Fülszöveg:
Rose Hathaway élete tele van gondokkal. Nem elég mindaz a nehézség, amit dampyr testőrtanoncként kell átélnie, ráadásul oktatója, a vonzó Dmitrij valaki másra vetett szemet. A köztük lévő szoros kapocs miatt pedig Rose folyton akkor hallja legjobb barátnője, Lissa Dragomir gondolatait, amikor az barátjával, Christiannal enyeleg.
A Szent Vlagyimir Akadémiát azonban megtámadják az élőhalott strigák, akik korábban több királyi vérű nemesi családot lemészároltak. Így az iskolának a legjobb dampyr testőrökre van szüksége, többek közt Rose anyjára, a legendás, ám szigorú Janine Hathaway-re. Az idei sítábor kötelező, ám Idaho hótól csillogó lankái csak látszólag biztonságosak. A könyörtelen strigák halálos veszélyt jelentenek mindenki számára, és Rose-nak cselekednie kell. De a hősiességnek mindig ára van.

Újraolvasás.

Amikor anno megjelent a könyv, akkor olvastam utoljára. Mivel múlt hónapban rám tört a gondolat, hogy olvassam újra a sorozatot, így szívesen hódoltam neki. A héten sikerült a 4. részig megszereznem a könyveket, így nem kell azon izgulnom, hogy mikor folytathatom. De igazság szerint, ha nem lenne nálam a 3. kötet, akkor sem kaparnám a falat.

Régebben olvastam, de szinte semmire sem emlékeztem belőle. Így teljesen olyan érzés volt, mintha most olvasnám először.

Még mindig szeretem a könyv stílusát. Gördülékeny, és olvastatja magát. A szereplők is nagyon szimpatikusak. Nagyon kedvelem Rose-t. Az előző részhez képest kicsit komolyodott, de megmaradt annak, aki volt. Tetszik, hogy kötetről kötetre fejlődik.

Dmitrij még mindig elvarázsol. Édes és gondoskodó. Szeretem a közös jeleneteiket Rose-al.

Most nem az akadémia a helyszín, de nekem fel sem tűnt, hogy nem ott vannak a szereplők. Még mindig úgy érzem, mintha egy modern bentlakásos iskolás diákok életéről olvasnék. Ami nem is zavar.

A könyv egyből egy striga támadással indít, és az olvasónak egyből feltűnik, hogy nem lesz ez a kötet olyan gondtalan, mint az előző. Az sem volt az, de én ezt a könyvet kicsit komolyabbnak érzem.

Több szereplő is feltűnik. Mason-t eleinte olyan kis édesnek tartottam. Szurkoltam neki, hiába tudtam, hogy nem sok esélye van Rose-nál. De egy idő után, csak úgy mint Rose, nekem is gondjaim voltak vele ezen a téren. Mint külön szereplőt nagyon kedvelem, de inkább maradjon meg annak a kedves és vicces barátnak, aki volt. Sajnáltam, hogy a könyv végén azt történt vele, ami.

Viszont Adrian egyből levett a lábamról. Nem tudom, hogy mi fogott meg benne, de nagyon megkedveltem.

Rose anyjától először a hideg is kirázott, és teljesen azon a véleményen voltam, mint Rose. De a könyv végén már beláttam, hogy Janine-nek is megvoltak/megvannak az okai. Kíváncsian várom, hogy mikor derül ki.

Tása-t nagyon hamar sikerült megkedvelnem. Tetszettek az indokai, hogy hogyan is lehetne megvédeni magukat a strigákkal szemben. De amikor kiderült, hogy kit akar, és miért, akkor ez egy picit elvette tőle a kedvem.

Lissa-t itt kimondottan nem kedveltem. Önző és elkényeztetett. Rose-al alig foglalkozott, csak a saját gondjai érdekelték. Rose-ra pedig oda sem figyelt. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos neki Rose, de néha az önzősége ettől nagyobb.

A könyv vége felé, amikor megkaptuk a drámát és a vészhelyzetet, akkor csak a fejemet ingattam. Mason rosszul döntött. És sajnos meglett az eredménye.

Észrevettem, hogy Mead mindig a könyv végére tesz be egy olyan közös Rose-Dmitrij jelenetet, amitől elolvadok. Az előző részben is ez volt. Homályos emlékeim alapján a következőben is kapunk pár ilyen jelenetet.

Megvolt minden, ami kell egy jó könyvhöz. Izgalom, kaland, rejtély, akció és egy kis romantika. Valamint szimpatikus, és szerethető karakterek.

Nagyon tetszett a könyv, de nekem a nagy katarzis érzése, és a nagy bumm hiányzott. 

Értékelés: Régi: 5; Új: 4,5

Borító: 5*

Sorozat:  Vámpírakadémia # 2

Kedvenc karakter:  Rose, Dmitrij, Adrian

Oldalszám: 306

Kiadó: Agave

Kiadás dátuma: 2010