Fülszöveg:
A Fekete Tőr Testvériség elkötelezetten hűséges tagja, a lenyűgözően
jóképű Phury felel a testvériség vérvonalának életben tartásáért. Mint a
kiválasztottak Nemzője, neki kell utódokról gondoskodnia, hogy újabb
harcosok szülessenek, akik majd folytatják a küzdelmet a vámpírok
gyilkosaival.
Cormia, a Nemző első számú asszonya a félelmet nem ismerő harcos
lelkébe lát, és megérzi gyengeségeit. Miközben az Alantasok Társaságával
folytatott háború egyre jobban elmérgesedik, tragédia árnyéka vetül a
testvériség házára, és Phurynek döntenie kell; kötelesség vagy szerelem…
Ajánlás:
Ajánlom ezt a könyvet: Neked.
Tökéletes úriember voltál, és igazi támasz.
Őszintén hiszem, hogy Te magad vagy a boldogság...
Nagyon megérdemled.
Újraolvasás.
Bajban vagyok. Egyszerűen nem tudok egy épkézláb értékelést írni erről
a könyvről. Már tegnap elolvastam, de egyszerűen nem sikerül semmi értelmeset
írnom róla.
Másodjára olvasom el ezt a könyvet. A sorozathoz tartozó többi könyvet
már sokszor elolvastam – kivéve Payne kötetét – de ehhez soha nem volt kedvem.
Egyszer elolvastam, és olyan gyengének bizonyult, hogy mindig kihagytam, amikor
újraolvastam a sorozatot. Pár hónapja
viszont, Vishous kötetét olvasva, kedvet kaptam ehhez a könyvhöz is. De utána
el is feledkeztem róla, ismét csak nem érdekelt.
Kedden sikerült beszereznem, és úgy voltam vele, hogy lesz, ami lesz.
De meglepően tetszett. Két részre tudnám osztani a könyvet. Vannak a
Phury-Cormia részek, és vannak a többiek részei. Sokkal jobban megfogott a
többiekkel történő dolgok, mint Phury-vel. Vele mindig úgy voltam, hogy ő
tipikusan olyan, mint a legjobb barát a szomszédból. Kedvelem, nagyon is, de
nem igazán érdekel a története, se a szerelmi élete. Igazából úgy érzem, mintha
Ward se nagyon tudott volna vele mit kezdeni. A többi Testvérnek sokkal nagyobb
problémákkal kellett szembenézniük a saját köteteikben. Ehhez képest egy
kábítószer függőség szinte normálisnak hat.
Több hónap telt el az előző kötet óta, de semmi sem változott a Testvériség
házában. Phury továbbra is titokban drogfüggő, Cormia-val nem is foglalkozott. Egyre
jobban szét van csúszva, amire a többiek is felfigyeltek.
Cormia nagyon szimpatikus. Nagyon tetszett, hogyan lett belőle egy
önálló személyiség, és hogyan ismerte meg a világot. Sokan nem kedvelik
Cormia-t, és szerintem ez annak tudható be, hogy Ward nem mutatta be rendesen. Ez
a könyv inkább a vámpírtársadalom megváltozására, és egyéb drámákra
koncentrált, mint Phury-re és rá.
Cormia és Phury szerelmét úgy tudnám leírni, mint magát Phury-t.
Elegáns és kifinomult. Nem volt meg az égető szenvedély közöttük. Én inkább
aranyosnak mondanám. Főleg, hogy mind a ketten szüzek.
Phury-nek sok időbe telt, mire rájött, hogy szerelmes Cormia-ba.
Igazából én is meglepődtem ezen, csakúgy, mint Phury. Szinte semmi nem utalt
rá, és csak úgy hirtelen kijelenti, hogy ő szerelmes. Kicsit furának is tartom
ezt.
Amikor Wrath kirúgta Phury-t, teljesen ledöbbentem. Igen, már
olvastam, de ez akkor is sokkoló tud lenni.
A könyv másik része - mert én inkább két részre osztanám -, sokkal
izgalmasabb volt, mint a Phury-re vonatkozó részek. Nagyon tetszett, hogy a
vámpírtársadalom is szerepelt a könyvben. És a Kiválasztottak is. Én nagyon
kíváncsi vagyok rájuk, és mindig örülök, ha felbukkannak. Nagy változáson esik
át az egész rendszer, de helyesnek érzem ezt a változást.
Nagyon sok szemszemszögből olvashattam a könyvet. És mindet imádtam.
Eddig úgy álltam a fiatalabbakhoz – John, Quinn, Blay – hogy nem érdekelnek.
Főleg az a szenvedés, amit Quinn és Blay művelt már pár kötet óta. De itt
meglepetésként ért, hogy igen is kedvelem őket, örülök, hogy róluk olvashatok.
Mindannyian nagy változáson estek át. Blay végre beismerte, hogy szerelmes
Quinn-be.
Quinn egész élete megváltozott. Összeszorult a szívem, amikor
kitagadták. Viszont nagyon örültem neki, hogy Wrath előrukkolt az életőr megoldással.
Rehvenge életébe is bepillanthattam, és már alig várom, hogy holnap
nekikezdjek az ő könyvének is.
Azért is volt jó újraolvasni ezt a könyvet, mert Tohrment itt tért
vissza. Igaz, nem saját akaratából. És mivel már az ő kötete is nálam van,
értelmesebbnek láttam elolvasni innen, és jobban megérteni majd Tohr-t a saját
kötetében.
Lassiter nagyon szimpatikusnak találom. Sőt, már most tudom, hogy
imádni fogom.
Mivel ez elvileg Phury kötete, egyértelmű volt, hogy Zsadist is
szerepelni fog, nem is keveset. Annyira örültem neki, hogy viszont láthattam.
És még többet tudhattam meg róla is. A többiek is megmutattak magukból annyit,
hogy elégedett legyek. Bár, több Rhage-es jelenetnek örültem volna.
Ez a könyv fordulópont mindenki életében. A Kiválasztottak a való
világban élnek, többek élete megváltozott. Phury a saját lábára állt, és egy
olyan ellenség bukkant fel, akire senki sem számít, és olyan pusztítást visz
végbe, mint eddig senki.
Értékelés: 4
Borító: 3
Sorozat: Fekete Tőr Testvériség # 6
Kedvenc karakter: Rhage, Zsadist, Rehvenge,
Oldalszám: 774
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás dátuma: 2009
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése