Fülszöveg:
Újraolvasás.
Múlt héten újraolvastam a Kapzsiságot, és annyira tetszett, hogy alig
vártam, hogy megszerezzem ezt a részt is. Kíváncsi voltam, hogy milyen lesz
újraolvasni. Mivel az előző rész meglepően nagyon tetszett, azt vártam, hogy ez
is annyira elvarázsol, mint a Kapzsiság.
De csalódnom kellett. Nem hasonlítgattam a Fekete Tőr Testvériséghez.
Inkább azt vártam, hogy az előző részben megismert Jim és csapata közel kerül
hozzám. De ez sem sikerült. Jelenleg úgy
érzem, hogy ez eddig a legrosszabb Ward könyv. Phury (Fekete Tőr Testvériség) kötete sem tett anno
rám túl nagy hatást, de ez… Nagyon csalódott vagyok, mert tényleg szeretni akartam, és fáj a szívem, hogy egy Ward könyvről
így kell beszélnem.
A történet egyáltalán nem ragadott magával. Nincs meg benne az a
dinamika, ami annyira jellemző Ward-ra. Sőt, egyáltalán nem éreztem, hogy az egyik
kedvenc írónőm könyvét olvasom. Csak akkor, amikor a szereplők káromkodtak.
Akkor felbukkant egy halvány reménysugár, de amilyen gyorsan feltűnt, olyan
gyorsan távozott is.
Egyik szereplőnek sem sikerült közel kerülnie hozzám. Pedig én annyira
próbálkoztam. Isaac is csak azért volt szimpatikus, mert olyan udvarias volt. Semmi
több. Greir eddig a leggyengébb női karaktere Ward-nak. Nem váltott ki belőlem
semmilyen érzelmet. Semleges maradt. Nem éreztem a személyiségét sem. Egyszerűen…
Tényleg semleges maradt számomra.
Túl sok szereplő bukkan fel a könyvben, túl sok a szemszög, és
mindegyik karakter a maga útját járta. A könyv háromnegyedénél éreztem, hogy a
szereplők útjai végre találkoznak. Addig viszont… Elvoltak egymás mellett,
mindenki a saját gondjaira koncentrált, pedig Jim-nek meg volt a feladata. De ő
sem törte magát, hogy a helyzet magaslatán álljon.
Jim sem került hozzám közelebb, mint amire számítottam. Sőt, el is
távolodott. Nem mutatott magából túl sokat, és ez nekem így a 2. kötetnél
kicsit kevés. Azt hittem, hogy most, hogy tudja, mi a feladata, arra fog
törekedni, hogy meg is oldja. De alig szerepelt a könyv háromnegyedéig. Túl sok
dolga igazából nem is volt, mert Isaac maga oldotta meg a dolgot.
Kicsit becsapva is érzem magam emiatt, olyan volt, mintha Ward
elfelejtette volna ezt a „lélekmentős” vonalat, és a könyv végén jutott eszébe,
hogy hoppá, nem jó irányba halad a történet, és valami démoni dolgot be kéne
szúrni, mert ez így elég langyos. És tényleg az volt. Nagyon langyos. Kezdjük
azzal, hogy nem is Isaac-et kellett volna „lélek menteni”. Ezt így majdnem a
könyv végén beszúrni kicsit durva volt.
Igazából semmi extra nem volt Isaac és Grier kapcsolatában. Úgy értem,
rám nem tettek semmiféle nagy hatást. Vártam, hogy mikor következik be a nagy
durranás, de semmi ilyesmi nem történt. A könyv elején még bizakodtam, mert
tetszett, ahogy kialakult közöttük valamiféle kapcsolat, de utána már kevésnek
bizonyult a dolog.
Kicsit zavaros volt az is, hogy Matthias mit keres a hullaházban. A
Kapzsiság úgy ért véget, hogy Matthias a temetőben kukkant be a koporsóba, és
kész. Itt viszont sehol nem volt megemlítve Jim temetése, és ez a hullaházas
látogatás végképp összezavart.
A könyv végét nem igazán érzem befejezettnek, jó lett volna, ha Ward
beszúr egy epilógust.
Viszont az előző kötetben megemlített szőke hajú lány – Sissy-, akit
Devina lakásán találtak Jim-ék, ismét felbukkant, és van egy olyan érzésem,
hogy van valami jelentősége ennek is.
Adrian is kezd szétcsúszni, vele kapcsolatban is van egy elméletem, de
majd meglátjuk, hogy mi lesz.
Nagyon nem tetszik, hogy ennyire leminősítem ezt a könyvet, mert
tényleg annyira akartam szeretni. De úgy érzem, hogy Ward ezt csak összedobta. És tud ő ettől sokkal, de sokkal jobban is írni.
Értékelés: Régi: 4,5; Új: 3,5
Borító: 4,5
Sorozat: Bukott Angyalok # 2
Kedvenc karakter: -
Oldalszám: 622
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás dátuma: 2010
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése