2012. 12. 28.

Karen Marie Moning - Rossz hold kelt fel

Fülszöveg:

"Ki a fene maga?
Itt, a padlón, az utolsó pillanataimban, MacKayla Lane utolsó nagy mámorában, már látom, hogy erre a kérdésre az a válasz, hogy az vagyok, aki mindig is voltam.
Egy senki."

Elvesztette a nővérét, távol került a családjától, az otthonától, a régi, gondtalan életétől. Egy új, veszélyes helyen, két világ között üldözi testvére gyilkosát, ám őt még többen akarják kiiktatni.
MacKayla Lane azt hitte, készen áll, hogy szembenézzen a pokollal is, ám rá kell döbbennie, hogy sokkal rosszabb is van, mint a halál.
A Rossz hold kelt fel ott folytatódik, ahol a Hajnalra várva vége szakadt.
Amikor a világok közötti kapu kinyílt, a Dublinra szabaduló szörnyű hercegek Prí-yát csináltak Macből, aki így immár a szabad akaratától is megfosztatott.
Meztelenül fekszik egy templom kőpadlóján, kiszolgáltatva a lelket is porrá zúzó szexuális éhségtől, s immár nem az a kérdés, hogy a sidhe-látó véghez tudja-e vinni tervét – hogy megszerezi a Sinsar Dubh-t és megöli testvére gyilkosát –, hanem, hogy van-e még egyáltalán esély arra, hogy valaha újra önmaga legyen.

Van-e még remény ott, ahol minden elveszettnek látszik? Van-e kiút abból a borzalomból, amitől Mac egész végig tartott, s ami nővére életét is követelte?
Vajon a titokzatos Barrons és a MacKeltarok, vagy V'lane, az érzéki Seelie herceg segíthet-e még ezek után, vagy ők is elbuktak azon az éjszakán, amikor az Árnyak elözönlötték a világunkat?
Arra az éjszakára, melyre rossz hold kelt fel, virradhat-e még reményt és enyhülést hozó hajnal?
Mindig maradj a fényben!
Kövesd Mac kalandjait immár a Cor Leonis Kiadóval!

 

Sokat gondolkodtam azon, hogy írjak-e egy újraolvasós értékelést, vagy másoljam be az eredeti, először olvasós értékelésemet. De arra jutottam, hogy az első olvasási élményem jobban visszaadja, hogy milyen is volt olvasni ezt a fantasztikus könyvet.
Csoda, hogy egyáltalán megjelent, mert tavasszal minden könyves fórum attól volt hangos, hogy a kiadó, aki megjelentette a sorozat részeit, nem hajlandó folytatni a sorozatot. Teljesen kikeltem magamból, mert először is, olyan függővéggel, mint amilyen A hajnalra várva-nak volt, kész idegbaj kaptam, hogy nem olvashatom a folytatást. Másodszor, hogy kedvenc írónőm könyveit sem olvashatom tovább, az még jobban kikészített. Szóval, amikor a Cor Leonis kiadó bejelentette, hogy átvállalja a sorozatot, örömtáncot jártam. És ez még enyhe kifejezés. És most jöjjön az értékelésem:
Te. Jó. Isten.
Hogy lehet ilyen gyilkos – szó szerint – függővéget írni? Ha az eddigi függővégek igen durvák voltak, akkor erre már szavakat se találok! Tudtam, hogy Ő az. És muszáj volt egy picit utána olvasnom, hogy mi lesz vele. Ennyi spoilert megengedtem magamnak.
Nem is tudom mit írjak, mert még mindig a hatása alatt vagyok, és leszek is pár napig. Először is, nagyon nagy köszönet a Cor Leonis kiadónak, hogy elhozta hozzánk ezt a fantasztikus folytatást.
Ez volt az eddigi legjobb kötet a sorozatból. A többit is imádom, de ez… *sóhaj* Ha az előzőekre 5 pontot adtam, akkor erre minimum csillagos hatost!
Pörögnek az események, és én tátott szájjal olvastam jó pár oldalt. Az előző kötetnél csak halkan duruzsolt a fülemben, de most már ordított egy kérdés. Micsoda, és kicsoda Mac? Mert hogy nem egy mezei sidhe-látó, az tuti. Megvannak a magam variációi, de tuti nem azok lesznek a befutók.
Mac-ben itt is végbement valamennyi változás. Kötetről kötetre fejlődik, erősödik, és okosodik, de mindig ő az utolsó, aki választ kap a kérdéseire.
Barrons-nél is feltettem ugyanezeket a kérdéseket, és hát… Valamilyen formában egy két dolog kiderült, ami irtó nagy döbbenetet váltott ki belőlem. És persze még több kérdés merül fel. De ettől függetlenül imádtam minden mondatát, és cselekvését. Ilyen összetett karakterrel még nem találkoztam, és remélem nem is fogok, mert most nálam Barrons a No.1.
Nem akarok spoilerezni, de a közös jelenetek… *sóhaj* Jó párszor elolvastam, főleg az elejét, és oda meg vissza vagyok értük.
Dublin-ra sötétség vetül, és Moning igen valóságosan adta ezt elő. Dani gondolatait is olvashattuk, és igazán megkedveltem őt is. A sidhe-látók is előtérbe kerülnek, és meg kell mondanom, Rowena-t még mindig utálom.
Ryodan-ról igazán nem tudom, hogy mit gondoljak. N egy idióta. A Könyv is felbukkan, és hát… Döbbenet. Nagyrészt ez az egész könyvre jellemző. Alig várom már a folytatást, és remélem, minél hamarabb a kezeim közé kaparinthatom.


Értékelés: 5*
Borító: 5*
Sorozat: Tündérkrónikák # 4
Kedvenc karakter:  Mac, Barrons
Oldalszám: 400
Kiadó: Cor Leonis
Kiadás dátuma: 2012

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...