2012. 12. 31.

Karen Marie Moning - Új nap virrad

Fülszöveg:
Mac sokszor érezte már, hogy mindent elveszített, de ahogy ott áll a sziklaszirten, lábai előtt egy halott férfival, akit ő segített megölni, már tudja minden átélt borzalom csak rózsaszín közjáték volt.
A nővére miatti bosszú már túl kevés, a szülei utáni aggódás eltörpül, a világ megmentése csupán másodlagos. A bűntudat, amit az emberélet kioltása okozott, és a remény, hogy van kiút az ismeretlen, tündérátokkal sújtott világból, szinte jelentéktelenné válik az egyre több kérdés, és a sürgető vágy mellett, hogy visszaszerezze azt, amit saját önön hibájából elvesztett. Az Új nap virrad nem csak az alternatív tündérbirodalmakat, de Olvasók világát is kiforgatja a négy sarkából, mielőtt választ adna bármelyik kérdésre is! Titkok és izgalmak rejtőznek minden oldalon, ahogy egyre inkább haladunk a történet vége felé. Az Új nap virrad is elemi erővel ejti rabul az embert a legelejétől, és nem is ereszti egészen a legvégéig, ahol a legnagyobb rejtély megoldása vár. Mit akar a Sinsar Dubh? Igaz-e a prófécia, és Mac tényleg pusztulást hoz-e a világra? Még mindig az Alina halála miatti bosszú a legfontosabb? Mi történet valójában V’Lane-nel? Egyáltalán ki a halott férfi Mac lábainál? Na és kicsoda valójában Mac? De ami a legfontosabb, maradt-e még annyi fény a világban, hogy minden jóra forduljon?



Úgy döntöttem, hogy ennél a könyvnél is az eredeti értékelésemet osztom meg veletek. Mióta megjelent, megszámolni sem tudom, hányszor olvastam, és annyira szeretnék még jó sok mindent hozzáírni, de úgy gondolom, hogy azok, akik idetévednek, nem szeretnének az összes spoiler-ről olvasni. Még pont időben vagyok, mert hogy is írhatnék a 2012 év legjobb könyvéről holnap? Mind a borító, mind a történet nálam a kedvencek kedvence, szóval nálam abszolút az év könyve!
Most pedig jöjjön az értékelésem, amit még szeptemberben írtam:
Ha egy szóval kellene jellemeznem a könyvet, akkor azt mondanám: Imádom!
Amint hozzájutottam, egyből neki is álltam olvasni, és hajnalig, míg be nem fejeztem le sem tettem. Azt mondtam magamnak, majd holnap folytatom, de egyszerűen annyira odavagyok ezért a könyvért, és a sorozatért, hogy nem bírtam letenni.
Nem nagyon tudok spoiler nélkül írni, de nem is akarok. Az egész könyv úgy jó, ahogy van! Mindjárt újra el is olvasom, mert egyszer nem elég.
Rengetek minden történik, én pedig csak kapkodtam a fejemet. Moning minden oldalon képes volt megdöbbenteni. Meg volt a magam elképzelése Mac kilétével kapcsolatban, de Moning mindet megdöntötte. Vagyis majdnem mindet, de abba is tett egy csavart. Szóval Mac-el együtt és sem igazán tudtam, hogy kicsoda is ő.
Barrons adta magát. Feltárt pár titkot magáról, de mégis megmarad annak a titokzatos könyvesbolt tulajdonosnak, aki volt. Többet akarok tudni róla, nevén szeretném nevezni, ami.
Ryodan és a csapata, akiknek Barrons a vezetője is elég sokat szerepelt ahhoz, hogy kiválasszam egyik személyes kedvencemet közülük. Persze Barrons-ön kívül. Lor amint megjelent, egyből szimpatikus volt. A beszólogatásai mosolyt csaltak az arcomra, hiába nem voltak viccesek. Oda vagyok a pasasért, és kész.
A MacKeltar-ok is nagyon ott voltak, imádtam, amikor tündérek, skótok, shide-látók és Barrons csapata oldalakon keresztül veszekedtek valamin. Az összes szereplőt nagyon megkedveltem, többüket imádom. Egyedül Rowena-val voltak gondjaim már az első résztől. És végül bebizonyosodott, hogy milyen egy gonosz vénasszony.
Dani-nek is örültem, de amikor kiderült, hogy mit tett, hát… Nagyon megdöbbentem.
Mac és Barrons közös jelenetein csak olvadtam. Ez van.
Az első részben feltűnt álmodozó tekintetű srác kiléte mindig is érdekelt. Egyszerűen nem tudtam hová tenni. És amikor kiderül! Atyám. Teljesen megdöbbentem. Alig vártam, hogy az Unseelie király felbukkanjon, és érdekes módon, egyből megkedveltem. Cruce elég nagy meglepetéseket okozott, de én inkább úgy tudok rágondolni, akinek kiadta magát.
Darroc halála elég hirtelen zajlott, de nem döbbentett meg nagyon. Viszont K'Vruck-ot nagyon megkedveltem. Egy böhöm nagy Vadász, vagy a jó ég tudja micsoda, de nekem mindig az „édes” szó jutott eszembe róla. Elég hülyén hangzik, de ez van.
Tetszettek a Fehér Palotában tett látogatások is. És kíváncsi vagyok, hogy Christian-nel mi lesz, mert hát…
Adam is felbukkant, akiről már volt szó az előző részben. Kíváncsi vagyok rá is. A Seelie királynő kiléte teljesen sokkolt, de végül is ez az egész könyvről elmondható.
Olvasás közben néha megnéztem, hogy mennyi van még a könyvből, és amikor még eléggé az elején, vagy a közepénél jártam, megkönnyebbülve fellélegeztem, hogy milyen sok oldal vár még rám. De amikor már csak pár oldal volt, elszomorodtam, hogy vége Mac és Barrons kalandjainak. De utána eszembe jutott, hogy mégsem, mert lesznek még új kötetek. De ez a szomorú érzés akkor sem múlt el teljesen.


Értékelés: 5*
Borító: 5*
Sorozat: Tündérkrónikák #5
Kedvenc karakter:  Mac, Barrons, Lor, MacKeltar klán, Unseelie Király, K'Vruck
Oldalszám: 596
Kiadó: Cor Leonis
Kiadás dátuma: 2012

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...