2013. 06. 19.

Larissa Ione - Csábítás

Fülszöveg:
Tayla, a fiatal őrző élete nem áll másból, mint gyilkolásból. A lány feladata, hogy az emberekre támadó démonoktól megtisztítsa New Yorkot, lehetőleg nyom és nagyobb zűr nélkül. Csakhogy Tayla az utóbbi időben nincs jól: furcsa emlékezetkieséses időszakai vannak, és egy vadászat alkalmával lebénul a jobb oldala. A harcban meghal a társa és legjobb barátnője, Tayla pedig egy különös helyre kerül: egy kórházba, amelynek fekete falait mágikus írásjelek borítják. 
Kezelőorvosa, a jóképű Eidolon az első pillanattól kezdve Tayla különös, erotikus álmainak főszereplőjévé válik, miközben a démon férfinak sem közömbös a lány.
Eidolon fajtája a nők szexuális kihasználásának él, mégis Tayla kedvéért hajlandó lenne alávetnie magát a véres és mindkét fél számára életveszélyes párválasztási szertartásnak – még akkor is, ha minden észérv ennek ellentmond…
Vajon Tayla választ kap-e a múlt kérdéseire? Akarja-e, hogy válaszokat kapjon a férfitól? És mi lesz, ha a jövője olyan fordulatokat tartogat, amelyeket a legvadabb álmaiban sem gondolt volna?



Nagyon sokat vacilláltam, hogy kell-e nekem ez a könyv, vagy hogy olvasni akarom-e. Molyon nagyon megosztottak az értékelések, és a bloggereket is ugyan így megosztja a könyv. Szinte mindenki panaszkodott Tayla-ra, és a hónapokkal ezelőtt Wee-vel folytatott beszélgetésem is megerősített abban, hogy én Tayla-tól a falat fogom kaparni. De nagyon pozitívan csalódtam Tayla-ban. Lehet azért, mert úgy álltam hozzá, hogy milyen idegesítő lesz. De nem volt az. Csak néha volt egy két olyan megmozdulása, ami szemöldökráncolásra késztetett. De kezdem az elején.
Sokan "panaszkodtak" arra, hogy a könyv eleje elég zavaros. Főleg a sok démon megnevezés miatt. Beállok én is a sorba, mert hiába van a könyv elején pár magyarázat, szinte semmit sem értem vele. Jó pár oldal után már úgy gondoltam, majd meg lesz a magyarázat, hogy ki milyen démon, mi a helyzet ezzel a világfelépítéssel.
Ha már a világfelépítésnél tartok. Nagyon,de nagyon tetszett. Az itthoni pararomance könyvek között ugyan vannak démonos könyvek, de nem ilyenek. Showalter szereplőit megszállták, Cole sorozatában néha bukkannak fel. De ez az első sorozat, ami olyan démonokról szól, akik annak születtek. Vannak kasztok - nagyon sok - különböző megjelenésekkel bírnak ezek a démonok. Ehhez jön még a különlegesség, a Démon Kórház.
Az írónő a könyv végén megemlíti, hogy mennyire kedveli a kórház sorozatokat. Én is, szóval ezzel már alapból jól indított. A stílusa is nagyon tetszik, szóval Ione nálam esélyes a kedvenc írónők csoportjába.
Jó pár hasonlóságot felfedeztem más írónők által írt sorozatok, és e között, de nem nagyon érdekelt. Ami nagyon hasonló volt itt, az Showalter - Alvilág Uraiból megismert Vadászok, és az itteni Vadászok gondolkodása és rögeszméje. Ez kicsit zavart. Nem az, hogy nagy a hasonlóság, hanem inkább a Vadászok rögeszméje és csőlátása. Ez Tayla-nál is így volt, de nála nem éreztem annyira erősnek, mint a többieknél.
Na de vissza a történethez. Eidolon-t nagyon hamar a szívembe zártam. Tipikus orvos. Nyugodt, összeszedett, logikus. De! Vannak pillanatok, amikor kiszámíthatatlan, és ettől még jobban megkedveltem. Sőt, imádtam! Tetszettek a próbálkozásai, ahogy Tayla-t becserkészte. Jó volt kicsit örültnek látni, és nagyon tetszett a párválasztó ceremónia is, ami közte és Tayla között zajlott.
A testvérei is nagyon szimpatikusak, főleg Wraith. (Ha már itt tartunk. Nem tudom, hogy a kedves fordító mi a jó fenének fordította le a nevét Lidércre. Amikor először megláttam, kellett pár perc, mire rájöttem, hogy kiről van szó. Ezért dühös is vagyok a fordítóra. Maradjunk már meg az eredeti neveknél! Még most sem tettem túl magam Kenyon - Fury - Szőrös témán, erre jön ez...)
Shade is érdekes volt, főleg, hogy többször felmerült, hogy meg van átkozva. Nagyon tetszett, hogy mindegyik testvérnek van valamiféle különleges képesség.
Na de vissza Tayla-ra. Komolyan, rettegtem tőle. De be kell látnom, hogy nem kellett volna. Volt egy két buta megmozdulása, de ezt még elnéztem. Anita Blake óta úgy állok egy hősnőhöz, hogy éljen a feminizmus, és legyenek életre valók. Tayla az, de közben meg ott a gondolat, hogy tartozni akar valahová. Ez jelenleg az Aegis-ek csoportja. De még itt is, függetleníti magát. Nem közösködik. Már a könyv elején tudjuk - és Tayla is - hogy valami nincs rendben vele. Tetszett, hogy félig démon, de az nem, ahogyan azt fogadta. Közte, és Eid között már az első találkozásnál forrt a levegő, és ez végigkíséri az egész könyvet.
A könyv folyamán a származására is fény derül, és kap mellé egy ikertestvért is. Be kell vallanom, Gem-et nagyon megkedveltem, remélem Kynan-nel összejönnek, vagy valami.
A krimi szál is jó volt, végig a Vadászokra tippeltem, és végül is bejött a dolog. De lesz folytatása, gondolom Shade kötetében.
Amire viszont húztam a számat, hogy nem láthattuk, hogy Tayla milyen is a démon alakjában. És hogyan birkózik meg ezzel. A végkifejlet nagyon ütősre sikeredett, kiszabadították Gem szüleit. Pár oldal múlva már "Három hónappal később" van, és én meg csak pislogtam, hogy, tessék?Ennyi? Mi van Tayla és a démon fele egyesítésével? Ez az, ami nem igazán tetszik Tayla-ban. Hogy teljesen elzárkózik a démoni léttől. És ami még zavart, hogy jó párszor említésre került Shade átka, de semmi magyarázatot nem kaptam mellé. Ami viszont még tetszett, azok a szemszögváltások. Kellett ez, és így legalább jó pár karaktert megkedveltem.
De eltekintve ettől a pár negatív dologtól, nagyon tetszett a könyv, faltam az oldalakat. Le is kellett tennem már estére, hogy másnapra is maradjon még valami.
Pozitív csalódás volt a könyv! És azt hiszem, sőt tuti biztos, hogy pár nap múlva rendelem Shade kötetét is, mert engem Ione ezzel a világgal teljesen elvarázsolt.


Értékelés: 4,5
Borító: 4
Sorozat: Daeminoca # 1 
Kedvenc karakter: Eidolon, Wraith 
Oldalszám: 440 
Kiadó: Egmont 
Kiadás dátuma: 2012

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...