Jamie McGuire - Veszedelmes sorscsapás

Fülszöveg:
Lehet-e túlságosan szeretni? Travis Maddox két dolgot őrzött meg az anyja halálos ágyán mondott szavaiból: Nagyon szeress! És még keményebben küzdj! A Veszedelmes sorscsapásban Travis életét könnyűvérű lányok, illegális fogadások és az erőszak teszik ki. De éppen akkor, amikor legyőzhetetlennek érzi magát, Abby Abernathy térdre kényszeríti. Minden éremnek két oldala van: a Gyönyörű sorscsapásban Abby mondta el, hogy látja a szerelmüket. Most elérkezett az idő, hogy Travis szemén át lássuk kettejük kapcsolatát, és újabb részletekre is fény derüljön.


Borító: 5
Sorozat: Gyönyörű # 2
Eredeti cím: Walking Disaster
Kedvenc karakter: Travis és a Maddox család
Oldalszám: 488
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2013

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Talán azzal, hogy Ms. McGuire az év egyik nagy meglepetése volt számomra. Ismeretlen író könyvét nem szokásom csak úgy megvenni, de itt kivételt tettem. Az idei év első könyve számomra a Gyönyörű sorscsapás volt, és hiába, akkor olvasói válságban szenvedtem, Travis elvarázsolt, és nagy kedvenc lett a könyv.

Amikor kiderült, hogy idehaza is olvashatjuk Travis kötetét, örömtáncot jártam. Érdekelt, hogy Travis hogyan látta a kapcsolatukat, és úgy általában. Szerettem volna a bőrébe bújni. De a kisördög is kibújt belőlem, mert hát mit újat tudna mutatni a könyv?Kérdeztem én. Hiszen ugyan arról szól, ugyan az lesz benne, mint a Gyönyörű sorscsapásban. De ellenérvként szolgált az, hogy kit érdekel, kell a könyv, azonnal.

És meg kell mondanom...Imádtam a könyvet! Sokkal jobban, mint a Gyönyörű sorscsapást.

Ms. McGuire a prológusban már érzelmesen indít. Végre megismerhetjük Travis édesanyját, és láthatjuk hogyan alakulnak ki Travis egyes elvei.

Magam is meglepődtem, de a könyvet olvasva úgy éreztem, mintha nem is ugyanazt a történetet olvasnám, mint Abby szemszögéből. Travis narrálásával sokkal jobban élveztem a történetet, és ami az előző részben dühkitörésnek tűnt, és logikátlannak, az itt minden értelmet nyert. Megértettem Travis furcsa gondolatmenetét, értettem, hogy mit, és miért tesz. Az előző részben nem lehetett megérteni annyira Travis különböző lépéseit, de itt logikusnak, sőt, helyesnek tűnt. Travis esetében az volt a baj, hogy nem fejtette ki, hogy mit miért tesz. Mi persze tudtuk, na de Abby? Persze ebből alakultak ki a viták is. Majd a kibékülések is.

Pár részt átugrottunk, már ami az előző könyvet illeti. Néhány rész csak pár mondatba volt összefoglalva, ami igazán tetszett.
Láthattuk, hogy mi történik Travis-szel, ha nincs mellette Abby, és azt is, mit gondol a lányról.

És elérkeztem oda, hogy megkérdezzem magamtól, na meg persze Abby-től, hogy miért volt ilyen buta. Mert sokszor az volt. Az előző részben sem értettem egyet jó pár döntésével, de itt...Néha jól meglegyintettem volna, és ráordítottam volna, hogy: kislány, vak vagy?

Ha ezt a részt olvastam volna először, tuti, hogy Abby-t nagyon nem kedvelném. Állandóan elszaladt a konfliktus elől. Nála az volt a megoldás, ha lelépett Travis-től. Annyira elmosódtak közte, és Travis között a határok, de mégsem lépett sehová. Nyilvánvalóak voltak Travis érzései, Abby viszont... Falat emelt maguk közé.

Kicsit erőltetettnek tűnt nekem ez a Vegas szál, valahogy Abby nem tűnt annak, akinek Ms. McGuire be szerette volna állítani. Ez az előző részben is zavart, de itt még jobban.

Nagyon vicces volt egy fiú szemszögén keresztül látni a dolgokat, és voltak egyes dolgok, amikkel nagyon is egyet értettem Travis-szel. A Galamb becenév végre értelmet nyert. És így már nem is érzem annyira idétlennek ezt a megnevezést.

Az egy éjszakás kalandok, és a piálás...Ms. McGuire bámulatosan jól hozta ezt a vonalat. Jó persze, Travis sem tökéletes, sokszor nem is értettem, miért hiszi, hogy annyira el lenne cseszve, de ezen kívül...Annyira átjönnek az érzései, hogy az valami iszonyat. Így, hogy mind a két könyvet olvastam, most is azt mondom, hogy Travis sokkal jobban odavan Abby-ért, mint fordítva.

A Maddox családot imádom, remélem, kapnak ők is saját kötetet.

Ami viszont meglepetést okozott, hogy itt most America nekem kicsit sok volt. Nagyon sok. Párszor leütöttem volna.

A történet nagyjából ugyan az, mint Abby könyvében, de vannak új dolgok is. Na és az epilógus!

Imádtam. Travis felnőtt, kiegyensúlyozott és felelősségteljes!

Az egész könyv... Izzott. Hol a dühkitörések miatt, hol a féltékenység miatt, hol a szerelem miatt. Mindegy, milyen érzelemről van szó, Travis odateszi magát, az érzelmei egyből átjönnek. Megértettem őt, és vele együtt szenvedtem, ha nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerette volna.

Csak ajánlani tudom a könyvet!
Azoknak, akik imádták Travis-t, annyit mondanék: Itt még jobban imádni fogjátok!

Akik nem kedvelték meg a párost az előző könyvben: Higgyétek el, ez a könyv tetszeni fog!
Akik még nem is hallottak a sorozatról, vagy csak gondolkodnak az olvasásán: Mire vártok még?