Jus Accardo: Touch - Érintés

Fülszöveg:
Mikor egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalinfüggő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel.
Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna.
De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája" is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges" gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át.
Á, igen, és az érintése? Az halálos.
Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja.


Borító: 4,5
Sorozat: Denazen # 1
Eredeti cím: Touch
Kedvenc karakter Kale
Oldalszám: 366
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2013.12.05

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Talán azzal, hogy Kale egy újabb book boyfriend? Vagy, hogy egyből levett a lábamról? Nem is tudom. De az biztos, hogy Kale egy különleges helyet foglal el a szívemben. Egyszerűen...Elvarázsolt.

A könyv már jó ideje a kívánságlistámon szerepelt.Megjelenés után majdnem azonnal be is szereztem. Felkeltette az érdeklődésemet a fülszöveg, és a borító is. Mindig is imádtam a különleges képességekkel bíró szereplőket, és  az olyan könyveket, ahol ezek a karakterek feltűnnek. De álmomban sem gondoltam volna, hogy nekem ez a könyv ennyire tetszeni fog.

Úgy ültem le olvasni a könyvet, hogy pár fejezet után leteszem, hogy maradjon másnapra is. Nos, ez ismét nem jött be, mivel bő öt óra alatt el is olvastam. Egyszerűen nem tudtam letenni. És a őszinte akarok lenni, nem is akartam.

Dez nagyon szimpatikus volt. Üdítő változatosság, hogy ő egy tökös, belevaló és humoros lány. A legtöbb YA hősnő ezt nem mondhatja el magáról, de Dez igen. A legjobb elfoglaltsága, hogy az apját az őrületbe kergesse, ezért mindig valami feltűnő dolgot csinál, hogy az édesapja tudomást vegyen róla.

A könyv elején is éppen egy háztetőről ugrik le a gördeszkájával. Hazafelé menet találkozik egy ismeretlen fiúval, aki a cipőjét követeli tőle.

Ez elég vicces jelenet volt, főleg amiatt, amiket Dez gondolt erről a helyzetről. A lány hazaviszi a fiút - főleg az édesapja bosszantására - de álmában sem gondolta volna, hogy ezzel mekkora lavinát indít el.

Dez a könyv folyamán kicsit veszített a varázsából. Tetszett, hogy nem egy ártatlan szűz lány. Van véleménye, és ha valami gond adódik, azt saját maga is megoldja, nincs szüksége segítségre. De amiket Alex-el műveltek... Nos, az nekem nagyon nem tetszett. Szegény Kale egy cellában senyvedett, ő meg éppen Alex-el szórakozgat.

De hála az égnek megjött az esze. Dez-el kapcsolatban volt egy megérzésem, és végül kiderült, hogy helyesnek is bizonyult. Szerintem kicsivel többet vállalt annál, mint amit bírt, de megállta a helyét.

Az egész történet pörög. Akciódús, humoros és a nagyon szépen megírt romantikus szál is hozzátesz valami különlegeset a könyvhöz. Imádtam ezt az ártatlan szerelmes szálat. És Kale-t még jobban!

Nos igen. Kale. Nos ő... Nem hiszem, hogy ez a tökéletes kifejezés, de egy tünemény ez a srác. Olvasás közben jegyzetelgettem és ezek a kifejezések jutottak eszembe, ha Kale-re gondolok:

Naiv, ártatlan, édes, imádni való, cuki... Egyszerűen imádom ezt a srácot!

Meglepő ez, mert nem szoktam belebolondulni az "édes" srácokba. Én inkább a vagány, nemtörődöm pasikat kedvelem, de Kale..!

Öröm volt olvasni róla. De Kale nem csak egy cuki srác. Kale érintése halálos. Szó szerint. Nem lepődtem meg rajta, hogy Dez mégis meg tudja érinteni. Annyira imádni valóak együtt!

Kale a Denazen egyik "bérgyilkosa". Gyerekkora óta a Denazen neveli, és csak akkor engedik ki, ha küldetése van. De Kale megszökött. És most már vele együtt Dez is szökésben van.

„-Magyarázd el, mit tettem rosszul! Ezzel a kéz dologgal!
(...)
- Ha két ember szereti egymást, megfogják egymás kezét.
Kale még mindig értetlenül meredt összefonódott kezünkre.
- Segítettél nekem, ezért szeretlek.
Ez a szülőknek is ilyen nehezen megy?
- Nem, ez másfajta szeretet. Mikor két ember többet szeretne egyszerű barátságnál. Többet akarnak egy sima kézfogásnál.
- Többet? Például?
Ó! Édes istenem! Ez nem velem történik.
- Van olyan, mikor szeretsz együtt lenni valakivel, és olyan, amikor különlegesnek érzed magad valaki mellett. Boldognak. Mint amikor csókolóztok.
Kale szeme kikerekedett.
- Kézfogás helyett inkább csókoljalak meg?
A szívem hangosan feldobbant: igen!
- Nem túl jól magyaráztam el. Az emberek akkor csókolóznak, mikor vonzónak találják egymást. Ettől igen kellemes érzés fogja el őket.
 - Amikor megérintelek, boldog vagyok. Kellemes érzés. - Szája széles mosolyra húzódott. - A tegnap esti csók nagyon kellemes volt.”

Meglepő, de Kale nem csak az az ártatlan srác, akinek látszik. Kettősség jellemzi. Egyik részről ott van a világ dolgaiban tudatlan, ártatlan és naiv fiú, másrészről ott van a kíméletlen gyilkos, aki, Dez szavaival élve olyan, mint egy ninja. Imádtam ezt a kettősséget! Imádtam olvasni, ahogy Kale megismerkedik a világgal, az érintéssel, és úgy mindennel. Imádtam, hogy utálja a bonyolult szót, hogy olyan egyszerűen fogja fel a dolgokat.

Na de eltértem a könyvtől.

Mint mondtam, a könyv pörög. Egyik akciót követi a másik. Megismerjük a Denazen működésének elvét, és a Hatosokat is. Nekem elég idétlenül hatott ez a név, de van benne logika, szóval nem panaszkodom.

„- (...) És ha már itt tartunk, miért hívják őket Hatosoknak?
- Talán mert Stan Lee már levédte a "mutáns" szót?
Alex vigyorogva dőlt hátra.
- Ez a genetikai rendellenesség a hatodik kromoszómában mutatkozik meg. Nem túl eredeti, de annál találóbb elnevezés. ”

Mindkét oldalt megismerjük egy kicsit. Hogy milyen a Denazen valójában, milyen állapotok uralkodnak a falakon belül. És megismerjük a másik résztvevő, a Hatosok világát is.

Érdekes és izgalmas ez a világfelépítés, és a Hatosok is. Amit kicsit bánok, hogy hiába, volt pár szereplő aki felbukkant, az erejét, a képességét nem ismertük meg.

Nem lepődtem meg azon, hogy Dez is rendelkezik valamilyen képességgel, azon már igen, hogy az apja milyen jól kijátszotta.

Alex-et, Dez régi szerelmét nem tudom, hogy kedvelem-e. Egyszer tesz valamit, amiért nagyon kedvelem, és máskor - sokszor - olyat, amiért fellógatnám.

A végkifejlet nagyon ütős lett, végig izgultam, hogy mi lesz Kale és Dez sorsa. Na meg hogy végre találkozik-e Dez az édesanyjával. Az egyik kedvenc részem a könyv vége, hiszen akcióban nincs hiány.

Hála az égnek nincs akkora függővége a könyvnek. Nem rágtam le a körmöm a folytatásért sikoltozva, de azért nagyon érdekel, hogy mi lesz a következő kötetekben. (Bár megjegyzem, két tippem is volt a folytatásokat illetően, és be is jött, ahogy utána olvastam)

Megemlíteném még Dez unokatestvérét, Brandt-et is. Nagyon megkedveltem, és örültem, hogy mégsem írták ki a sorozatból. Érdekes a képessége.

Ami a negatívumokat illeti. Mint már említettem, egy kicsit elvette a kedvemet az írónő Dez-től az Alex fiaskónak hála. Annyira nem szerettem azokat a jeleneteket! A másik. Ahogy látom, Kale elég keveset szerepelt. Sokszor hiányoltam. Megértem, hogy a történet szempontjából kellettek ezek a jelentek, de a rajongói szívem még több Kale jelenetet követelt! De az írónő egy kicsit kompenzált, mert a könyv végén 2 db bónuszjelenet található, méghozzá Kale szemszögéből! ;-)

Biztos vagyok benne, hogy jó pár dolgot kihagytam, de nézzétek el nekem. Engem ez a könyv - sorozat - Kale megvett kilóra! Kampányolnunk kellene, hogy mihamarabb a kezünkbe vegyük a folytatást!

 „Azok a helyek, ahova menni szeretnék, nélküled nem léteznek. Minden célom egy tőről fakad. Belőled. Te vagy a legnagyobb célom. Ez nem baj,ugye?”