2013. 12. 16.

Laurell K. Hamilton - Égő áldozatok

Fülszöveg:
Anita Blake napjai eddig sem voltak eseménytelenek, de mióta kifejezetten szoros szálak fűzik Jean-Claude-hoz – St. Louis vámpírmesteréhez –, az élete bonyolultabb és veszélyesebb, mint valaha. Anitának rá kell döbbennie, hogy vannak dolgok, melyektől még Jean-Claude is fél. Ilyen például az öreg és hatalmas vámpírokból álló Tanács, melynek tagjai most eljöttek, hogy kielégítő magyarázatot kapjanak társuk halálára. Amikor egy romantikus vacsorát a Jean-Claude titokzatos múltjából felbukkanó vámpírok zavarnak meg, Anita már sejti, hogy a dolgok hamarosan még rosszabbra fordulnak. Miközben a vámpírvadász a vérfarkasok falkájával is összetűzésbe keveredik, a város vérszívóit egy paranormális képességekkel rendelkező gyújtogató veszi célba, és ha Anita nem vigyáz, ez a tűz mindent elemészthet, ami fontos az életében.


Régi értékelés: 4
Borító: 4
Sorozat: Anita Blake # 7
Eredeti cím: Burnt Offerings
Kedvenc karakter Asher, Utazó, Stephen,
Oldalszám: 410
Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2005


Újraolvasás.
Amennyire csalódás volt az előző rész, ez annyira jó volt.
Pár nappal ezelőtt azzal a céllal vettem a kezembe a könyvet, hogy beleolvasok, és másnap kezdek neki. Nos, ez nem jött össze, mert már az első oldalon elkaptam a fonalat, és azt vettem észre, hogy már a fél könyvön túl vagyok, és nem bírom letenni.
Meglátásom szerint Hamilton észrevette az előző részben azt a bakiját, hogy Anita be se ment dolgozni, és itt próbált korrigálni. A könyv a Halottkeltő Rt-nél kezdődik, de sajnálatos módon ennyi is volt a munkából.
Hamilton elhúzta a mézesmadzagot az orrunk előtt ezzel a piromágus szállal. Nagyon érdekelt ez a szál, de egyáltalán nem azt kaptam, amit vártam.

Viszont a másik szál, az viszont vitt mindent. Imádtam! Alig vártam már, hogy Asher felbukkanjon, mert az egyik, ha nem a legnagyobb kedvencem a sorozatban.
Imádtam Asher-t, bár az kicsit bánt, hogy a könyv végén eltűnik, mint szürke szamár a ködben.
Asher-el együtt érkezett a Vámpírtanács két tagja, és rajtuk kívül még egy képviselő, aki a mesterét képviseli.

A Vámpírtanács azért érkezett St.Louis-ba, hogy felelősségre vonják Jean-Claude-ot azért, mert megölt egy másik tanácstagot, Olvier-t. Később már azzal vádolják, hogy egy új tanácsot akar létrehozni Amerikában.

Nagyon izgalmas és akciódús volt ez a szál, és már nem is nagyon bántam, hogy a piromágus szál háttérbe szorul.
Az egész kötet végig pörög, soha sem tudtam, hogy mit találnak ki a Tanácstagok.
Az Utazó érdekes módon az egyik kedvenc szereplőm lett. Nagyon tetszett a képessége, és hogy nem tudtam meg, hogyan is néz ki valójában. Persze volt benne kegyetlenség is, de a logikus gondolkodás se állt távol tőle.
Viszont a Vadak Ura, Padma nagyon jól hozta a "gonosz vámpírt". A könyv végén, amikor választás elé került, cseppet sem lepődtem meg, hogy ilyen gerinctelen és gyáva.
A fia, Fernando is egy kellemetlen alak, örülök, hogy Sylvie kezelésbe vette.

A kötet során újabb szereplők bukkannak fel, és lesznek részesei ennek a világnak. Természetesen Asher volt a kedvencem. Tetszett az egész pasi úgy, ahogy volt.
A bundás bagázs is felbukkant, élükön Zane-el és Nathaniel-el. Vártam már, hogy Nathaniel felbukkanjon, és jót mosolyogtam rajta.

Hamilton úgy tűnik, hogy részben annak szentelte ezt a kötetet, hogy az előző kötetek bakijait kijavítsa.
Már a Kárhozottak Cirkuszánál zavart, hogy Oliver-el olyan könnyen elbántak 1 millió év ide, vagy oda. Itt Hamilton próbálta menteni a menthetőt, és előadta, hogy Oliver tanácstag volt, akit a Földrengető néven ismertek. A kötet folyamán többször magasztalták Oliver-t, és hogy JC-nek azért sikerült győzni, mert Oliver visszafogta magát.
Raina gyors halála is azokhoz a bakikhoz tartozik, amit Hamilton szeretett volna korrigálni. Igaz, Raina nem tért vissza, viszont a szelleme Anitába szállt, aki a farkasfalka lupája. Raina szelleme sem hazudtolta meg önmagát, és örültem neki, hogy valamilyen formában visszatért. Még a erotikus jelenetek sem zavartak, mert Raina-hoz ez is hozzátartozik.

Az egész könyv a Vámpírtanácsra összpontosít, a többi szál csak amolyan adalék. Nagyon tetszett, hogy Jean-Claude és a csapata egyre jobban összekovácsolódnak, és ha kell, akkor összefognak.
Anita is sem hazudtolta meg önmagát. Humoros, dögös és harcias volt. A logikáját is értettem, bár kívülállóként lehet, hogy már nem érteném.
Sor került Damian megmentésére is, aminek a következő részekben lesz értelme.

Richard is képviseltette magát, aki úgy tűnik, kifordult önmagából. A sorozat elején ő volt a csapat kiscserkésze, most viszont más sem csinált, csak dühöngött, és minden mondata mart, mint a sav.

A tanácstagok egyik képviselője, Yvette is hozta a szokásos gonosz szajha szerepet, bár a képességét már láttuk az előző részben más vámpíroknál.
Viszont Warrick-ot sajnáltam, mert jó lett volna, ha csatlakozik JC csapatához.
És ha már Warrick, akkor itt a piromágus szál. Nem lepődtem meg raja, mert már a könyv felénél tudtam, hogy ki lehet a hunyó. Az okok értelmetlenek, és összességében az egész piromágus szál is az.

A végkifejlet nagyon izgalmas volt, bár tudtam, hogy mire számítsak. Anita ismételten megmentett mindenkit, ismételten egy raklap új képességre tett szert. (Munin, Nimir-Ra, és egyéb farkas képességek) De ezen vajon miért nem lepődök meg?

Meglepetés volt nekem ez a könyv, főleg a Gyilkos tánc után, ami elég nagy csalódást okozott. Viszont ez a könyv mérföldekkel jobb volt, mint az előző.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...