2014. 02. 16.

Sherrilyn Kenyon - Éjféli gyönyörök

Fülszöveg:
A nagyrészt görög származású Sötét Vadászok körében nem örvend nagy népszerűségnek a nemesi származására módfelett büszke római – Valerius.

Amikor a férfi találkozik a pimasz és csábító Tabitha Devereaux-val, aki nem más, mint a volt Sötét Vadász, Kyrian sógora, Val halálos ellensége, kapcsolatuk azonnal igen hevessé válik. A nőnek egyáltalán nem áll szándékában komolyan venni őt.

Amit Tabitha azonban igen komolyan művel, az a vámpírvadászat és a gyilkolás. Mindkettejüknek hamarosan szembe kell nézniük a legveszedelmesebb démonnal. A végső győzelemért Valnak fel kell adnia büszkeségét és meg kell tanulnia bíznia, hogy megvédelmezhesse Kyriant, azt a férfit, akit gyűlöl és azt a nőt, aki az őrületbe kergeti..



Borító: 5
Sorozat: Sötét Vadászok # 7
Eredeti cím: Seize the Night
Kedvenc karakter Valerius, Simi
Oldalszám: 396
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás: 2013. szeptember


Nincs egy hónapja, hogy elmerültem Kenyon világában. Akkor a sorozat 8. részét, a Sins of the Night-ot olvastam. Azt a kötetet, ami ezután következik. Igen, hajlamos vagyok Kenyon könyveit össze vissza olvasni. De ennek is megvan a varázsa.
Bevallom nőiesen, hogy már 2012-ben olvastam ezt a részét a sorozatnak. Igen, csúnya dolog, de rajongói fordításban olvastam. Nem bírtam kivárni, míg a kiadó megjelenteti. Szóval igen. Olvastam már, de tisztességes rajongóhoz híven a hivatalos fordítást is olvasnom kellett. Kenyon könyvei azok, amiket muszáj beszereznem.
Tavaly jelent meg a könyv, de én csak idén tudtam beszerezni. És egyáltalán nem csalódtam. Na jó, egy nagyon kicsit, de az elhanyagolható.

Valerius azon kevesek egyike, akiket a származása miatt nem kedvel a többi Sötét Vadász. Sőt, a Fegyvernökök sem.  Mivel nagyrészt görögök népesítik a Vadászok sorait, ez valahogy nyilvánvaló is. És ha még ez nem lenne elég, Valerius nagyapja volt az akit Kyrian-t, a korábbi Sötét Vadászt megkínozta és végül megölte.
Artemisz szeret szórakozni a néppel, éppen ezért New Orleans-ba küldte Valerius-t. Oda, ahol Kyrian él.
Tabitha-t sem kell senkinek se bemutatni. Ő Amanda ikertestvére. Amanda  az Éjféli Vad-ban párra lelt, és most Tabitha-n a sor.

Annyira nyilvánvaló volt ez a párosítás. De mégis meglepetést okozott. Tabitha és Valerius két külön világ. Elég ha csak a faji kérdést nézzük. De a természetük is éppen ennyire különbözik. Míg Tabitha élettel teli, humoros és lazán veszi az életet, Valerius egy karót nyelt, hűvös és elegáns ember.
De mégis, ezek ketten tökéletesen kiegészítik egymást. A párosnak nem csak a saját érzéseikkel kell megküzdeniük, hanem  a körülöttük lévő emberekkel is. Hiszen senki sem nézi jó szemmel, hogy Tabitha Valerius-al tölti az idejét. Azzal a Valrius-al, akinek a nagyapja megkínozta Kyrian-t.
Itt volt számomra az egyik bökkenő. Nem értettem, hogy mi ez az össznépi utálat Val ellen. Hiszen nem ő tette azokat a dolgokat Kyrian-nal, és mégis, mindenki őt bünteti. Még Artemisz is. Hiszen a rómaiak a görögök "ősi ellenségei" és így Valerius fele annyi erőt kapott az istennőtől, mint a többiek. És még ott van Zarek is, aki rendszeresen villámmal sújtja Val-t. Összegezve: Valarius-sal jól kibabrált a sors.
Val-t már az első pillanatokban megkedveltem. Tudtam, hogy több van benne, mint amennyit mutat. A kötet végére felkerült a kedvenc Kenyon karakterek listájára. Annyira szomorú a múltja, és annyian bántották. Ő is ugyan annyit, ha nem többet szenvedett mint Zarek.

A könyv egyik fele inkább a két főszereplőre, és azok érzéseire koncentrál. Későbbiekben jön az akció, és a bonyodalmak.
A régi-új ellenség nekem kicsit lapos volt. Komolyan. Kenyon kitalálhatott volna valami mást. Másfelől viszont ésszerű döntés volt.
Mivel már olvastam a könyvet régebben, tudtam hogy mi fog történni egyes jeleneteknél. Amikor Simi találkozik Nick-el, már fogtam a fejemet, és sajnáltam a srácot. Vagy amikor Tabitha egyik testvére... Szóval értitek.

Tabitha sokaknak már túl sok volt. Én mindig is kedveltem őt. Intelligens és humoros. Pont ilyen társ kell Val mellé.

A kötetben nagy szerepet kap Amanda és Kyrian is. Láthatjuk hogy mi történt velük az elmúlt évben, mióta Kyrian ember lett. Hogy hogyan birkózik - vagy nem birkózik - meg az emberré válással, és azzal, hogy felette is eljárt az idő.
Imádtam Kyrian-t. És Amanda-t is. Csak úgy, mint Julian-t. Eddig. Mert amit itt műveltek! Mintha nem is ők lettek volna. Nagyon nem tetszett a viselkedésük. De legalább Amanda-ba végül szorult egy kis ész.

Ash és Simi is képviseltette magát, aminek mindig csak örülni lehet. Viszont Ash-re ebben a kötetben rájárt a rúd. Nem elég hogy elveszítette a legjobb barátját - tegyük hozzá hogy ez részben az ő hibája -  többször is jól ellátták a baját. Ha nem tudnám hogy kicsoda, rásütném hogy milyen gyenge.

Stryker annak rendje és módja szerint ismét csak a zűrt kavarja. Meg sem lepődünk már ezen.
És a végkifejlet? Az nagyon, de nagyon ütős lett. Imádtam! Tudtam hogy úgyis minden megoldódik, szóval nem aggódtam. Annyira.
Amit negatívumként tudnék felhozni, az Tabitha hirtelen halhatatlansága. Ash jött, közli hogy "hé most már te is halhatatlan vagy" és lelép. Ez annyira muszáj megoldás volt. Csakúgy, mint Valerius "emberré tétele". Hónapokig próbálkoznak, de nem tudják megtenni. Ez már annyira nevetséges volt, hogy nagyon. De legalább Kyrian jól jött ki a dologból.
És ha mér Kyrian. Hihetetlen hogy mennyire megváltozott a karaktere, mióta ember lett. Nagyon nem szimpatikus. Mindenért pánikol és siránkozik. Majd amikor ismét halhatatlan lesz, visszatér a megszokott és kedvelt humoros Kyrian.

Amit még kiemelnék az Zarek felbukkanása az utolsó oldalakon. Látszik hogy mennyit változott  - hála Astridnak - és olyan nászajándékkal lepi meg a párost, amin mindenki meglepődik.

Urian is szerepelt pár mondat erejéig, és Alexion-t is megemlítik egy mondat erejéig. És mivel az ő könyve a következő... Hölgyek, Alexion-t imádni fogjátok!

Amit még megemlítenék, az a fordítás. Igen, megszoktuk már hogy Kenyon könyveinek fordításában mindig hiba van. És íme, ismételtem visszatértünk a Kyrianosz név használatára, csakúgy mint a Marissa Vadász és sorolhatnám. Julian ismét Iulianosz lett.
Annyi "haszna" van ennek a megnevezésnek, hogy legalább illeszkedik az Éjféli vad-hoz, hiszen ott is ugyan így használták a neveket.

Kenyon rajongóknak kötelező az olvasása! Van benne hiba, de a világkidolgozás és a karakterek annyira jók, hogy ezeket akaratlanul is elnézi az ember lánya.A kedvencek között a helye!


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...