Ryan Winfield: A szerelem húrjai (R)

Fülszöveg:
Meddig mennél el az igaz szerelemért?
Ezt a kérdést teszi fel magának egy gyászoló anya, aki befogad az otthonába egy fiatal utcazenészt. Azt reméli, hogy ő majd választ ad a kérdéseire a lánya halálával kapcsolatban, végül azonban azon kapja magát, hogy beleszeretett. Ez a szexis, de megható szerelmi történet megkínoz és könnyet csal a szemedbe. Egy negyvenéves nő romantikus utazását ismerhetjük meg belőle, ahogy ismét felfedezi az életet, miután évekig egyedül küszködött. Néha a legnagyobb ajándék a legnagyobb fájdalom után érkezik hozzánk. Jane-nek el kell döntenie, hogy túl késő-e újrakezdenie mindent, vagy az igaz szerelem valóban nem ismer határokat.


Borító: 4
Sorozat: A szerelem húrjai # 1
Kedvenc karakter: Bill
Oldalszám:336
Kiadó: Content 2 Connect
Kiadás: 2014.11.06

Amikor megkaptam a könyvet, a borítékban szerepelt a Kiadótól egy kísérőlevél, és abban is: Külön érdekesség, és ennek a könyvnek a szerzője egy jóképű férfi.
Nos, egyből meg is lestem a könyv hátlapját és láss csodát. Igaza van a Kiadónak.

Érdekesnek találtam a fülszöveget, hiszen elmondhatjuk, hogy még a 21. században is tabunak számít ez a téma. Fordított felállásban ez elfogadott, de amikor a nő javára billen a évek mérlege...

Mint említettem a fülszöveget érdekesnek találtam. És azt is, hogy egy férfi tollából származik ez a romantikus regény.

Jane - a főszereplő - majdnem negyven éves, és megtörtént vele a szülők rémálma. El kell temetnie huszonéves lányát. Egy szülő sem élhet át nagyobb kínt, mint ezt. Jane teljesen magába fordul, és megszűnik létezni a világ számára. Hiába, a lányával nem voltak a legjobb viszonyban, és Melody el is szökött tőle, Jane-t mégis teljesen padlóra küldi a lánya halála, amit a drogok okoztak.

Jane hetekkel a temetés után is csak vegetál, és a lánya sírjánál az autóban ül. Ekkor bukkan fel egy férfi Melody sírjánál, és ez különleges ezüstérmét hagy ott.

Jane - aki szinte semmit nem tud a lánya életéről - az utcákat járja, és a férfit keresi abban bízva, hogy megtudhat pár dolgot Melody-ról.

Végül megtalálja a férfit, és egy érdekes ötlet pattan ki a fejéből...

Mivel Caleb - a titokzatos férfi - hajléktalan utcazenész, Jane felajánlja neki, hogy lakjon nála, és rakja rendbe a kertjét. Caleb el is fogadja az ajánlatát, csak annyit kér, hogy a nő ne kérdezze Melody-ról, de természetesen a nőnek más tervei vannak.

Három részre tudná osztani a könyvet. Van Jane és a gyásza. Hogyan birkózik meg vele, hogyan épül fel.
Ott van Jane és Caleb szerelmi szála. Hogyan talál magára a nő ennek a kapcsolatnak hála, és hogyan változik meg.
És ott van Jane és barátnője Grace kapcsolata és történetük.

Bevallom őszintén Jane gyásza és annak feldolgozása nagyon tetszett. Nagyon realisztikus lett ábrázolva. A kétségbeesése, hogy minél többet megtudjon a lányáról nagyon hihető. Ezért piros pont a  az írónak.

Viszont amint Caleb felbukkant szinte azonnal el is lett felejtve a gyásza. Szinte alig esett szó Melody-ról, és Jane is egyre ritkábban említette meg. A gyászánál még elhittem, hogy egy negyvenes nő, aki a lányát elveszítette. Caleb mellett viszont már egyáltalán nem éreztem depresszívnek és "öregnek". Kivirult, és egy szerelmes harmincas nő lett belőle. Hogy ez jó vagy rossz, mindenki döntse el maga.

Amint Caleb felbukkan, Jane nagyon hamar ráeszmél hogy vonzódik a férfihez. Viszont bajban is van, hiszen úgy gondolja, hogy Caleb a lánya párja volt.

Caleb és Jane hamar összerázódnak, meglesz a napi rutinjuk. És elég hamar be is vallják egymásnak az érzelmeiket.

Nagyon szerettem volna, ha Caleb fejébe is belekukkanthatok. Elmondta a történetét Jane-nek, de nekem ez kevés volt. Így viszont nem tudtam vele mit kezdeni. Őt is kettősség jellemzi. Van a gondtalan zenész aki mindig optimista, és mindenhez ért. Emellett nagyon érzékeny.

És ott van a felnőtt és bölcs férfi, akinek a tekintetében több van, mint az gondolnánk. De ez az olvasó számára láthatatlan marad.

Engem nem zavart, hogy ilyen nagy a korkülönbség a két főszereplő között. Valahogy összeillőnek tűntek, csak ki tudja, ez hosszútávon hogyan működik.

Szinte az egész regény Jane és Caleb kapcsolatára van kihegyezve. Nekem már egy idő után viszont nagyon kimódoltnak tűnt ez az egész. Minden úgy volt, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Vártam valami pluszt, de sajnos azt nem kaptam meg.

Jane döntése a kapcsolatukkal kapcsolatban érthető és várható lépés volt. Viszont az nagyon hihetetlennek tűnt, amit az utolsó fejezetekben művelt. Mennyi az esélye ennek?

És végezetül ott van Jane és Grace kapcsolata. Valahol éreztem hogy ez fog történni. És igen, az író ismét remekelt. Amikor elutaztak Párizsba és együtt nyaraltak... Nagyon jól meg lett írva. Sajnáltam Grace-t, mert hamar megkedveltem.

És ekkor ütötte fel bennem a fejét a gondolat, hogy az író jobban ért a gyász és a trauma leírásához, mint a szerelmi kapcsolatokhoz. Mert míg az utóbbi egy idő után sótlanná vált, a trauma viszont izgalmas és hihető volt.

Ha jobban belegondolok ez az egész könyv Jane-ről és az újrakezdéséről szólt. Hogyan talál ismét magára, hogyan szereti meg önmagát és találja meg végre a helyét a világban.

A könyv lezárása nagyon tetszett és mondhatni tökéletes volt. Ez kellett. Viszont nem értem, hogy akkor miért van folytatás. Szerintem ez így van jól, ahogy van.

A könyvet nagyon szépen köszönöm a Content 2 Connect Kiadónak!