Fülszöveg:A FIÚ, AKI KIRÁLY AKART LENNI, MEGSZEREZTE A TRÓNT...
Csaták százai perzselik fel a földeket, amint nagyurak és kiskirályok viaskodnak a széthullott birodalom uralmáért. A galádul lemészárolt anyja és öccse megbosszulásához vezető hosszú úton Honorous Jorg Ancrath herceg kiderítette, kik állnak valójában e végtelen háború mögött. Megismerte a játszmát, és elhatározta, hogy ő fogja letarolni a táblát, bármi áron.
Húszezres hadsereg vonul Jorg vára ellen, a próféciák és a nép istenített bajnokának vezetésével. Minden becsületes ember azért fohászkodik, hogy ez a dicső lovag egyesítse a birodalmat, begyógyítva sebeit. Minden jó király tudja, hogy meg kell hajolnia a túlerő és a jövendölések előtt, ha másért nem, hogy népét és birtokát mentse. De Jorg király nem jó király.
Jorg tisztában van vele, hogy a nála sokkal erősebb ellenséget tisztességes harcban nem győzheti le. Ám a tisztességes játszma sohasem szerepelt a tervei közt.
Borító: 4
Sorozat: A Széthullott Birodalom
Eredeti cím: King of Thorns
Kedvenc karakter: Jorg, Góg
Oldalszám: 504
Kiadó: Fumax
Kiadás: 2013,2015
Áprilisban olvastam a sorozat kezdő kötetét, a Tövisek hercegét. Akkor eldöntöttem, hogy nekem ezt a sorozatot muszáj minél hamarabb olvasnom. Ha nem is lett kedvenc, de szerettem a Tövisek hercegét, és nagy elvárásaim voltak ezzel a kötettel kapcsolatban.
Nem kellett volna annyira bíznom ebben. Szó se róla, tetszett, főleg a könyv utolsó negyede, de mégis...
Alig két hónap telt el az előző kötet óta, és mégis, amikor elkezdtem olvasni, csak kapkodtam a fejem, és kérdő tekintettel bámultam ki a fejemből.
Lawrence az előző kötetnél is két idősíkot használt. Nem mondom, tetszett a dolog. Ezt itt is
megtartotta, ráadásként Katherine naplóbejegyzéseit is olvashattuk. Ezáltal kicsit zavartnak éreztem magam.
Jorg a jelenben már 18 éves, éppen nősülni készül, miközben Nyíl hercege több ezer fős sereggel a kapujában toporog.
A múltban 15 éves, és még többet tudunk meg a múltjáról, démonairól és anyai családjáról.
E két szál a könyv végére szépen összeér, és tisztázódik minden, ami eddig számomra teljesen értelmetlen volt. És épp ez a bajom. A túl nagy titokzatosság. Míg a jelen eseményeit nem értettem, a későbbiekben - jóval később - a múltbéli események magyarázatot adtak mindenre.
És Lawrence ismét megcsinálta. Ismét egy olyan szereplőt ölt meg, akit nagyon hamar a szívembe zártam. Az előző kötetben úgy tűnt, hogy akkori kedvenc papommal végzett az író, de szerencsére mégsem. Most viszont teljesen biztos, hogy Góg halott. Köszönöm Lawrence!
A Tövisek hercege cselekményszála eltörpül emellett. Fél lábbal egy háborúban állunk, fél lábbal a múltban, ami ehhez vezetett. És eközben Katherine-t is jobban megismerjük.
A körülmények áldozata ő is. Sajnáltam Katherine-t, nagyon szimpatikus volt.
Aki viszont a hátán viszi a történetet, az egyértelműen Jorg. Annyira összetett, annyi van még benne!
Természetesen nem egy földre szállt angyal. Ó, nem! De most már látni, hogy nem csak sötétségből áll, hiába is állítja ő ezt.
Agyafúrt egy figura, és amit a könyv végén művelt! Hangosan felnevettem, hogy igen, erre csak Jorg képes.
Tetszett a testvérek kalandozása, és örülök, hogy Jorg anyai rokonait is sikerült megismerni.
Sokáig nem értettem, hogy mire fel az a bizonyos ládikó. Miért kell Jorg-nak, miféle mágiával működik.
Viszont amikor kinyitotta...Minden elfeledett emléke felszínre bukkant, és Jorg ha pillanatnyilag is, de beleőrült.
Már az előző részben reméltem, hogy Katherine közelebb fog kerülni Jorg-hoz. Meg is lepődtem, hogy Jorg egy 12 éves kislányt vesz el feleségül. Miana-t nem tartottam sokra. Viszont megmutatta, hogy igenis helye van Jorg mellett, és nem az a törékeny kislány, akinek kinéz.
Egyre több szerepet kap a mágia a sorozatban és az olyan tárgyak, amiket még az Építők hagytak Hátra. Például egy pisztoly...
Nagyon örülök, hogy Sageous-nak vége van. Ezek a mágusok valóban olyanok, mint a bábmesterek.
A kötetben többször felmerült a Holt Király neve, kíváncsi leszek, hogy mit tartogat még Jorg számára.
A kötetről lehetne még regényeket írni, de annyi biztos, hogy igazán szórakoztató volt, bár sok idő kellett ahhoz, hogy valóban élvezzem a könyvet.
Még szerencse, hogy már a folytatás, és a Bolondok hercege is a birtokomban van. Nagyon élvezem Lawrence stílusát, és érzem hogy újabb kedvenc írót avattam!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése