Rick Riordan - A szörnyek tengere

Fülszöveg:

Percy Jackson új éve az iskolában meglepően nyugodtan indul. Egyetlen szörny sem akarja betenni a lábát New York-i sulijába. Ám amikor az osztály ártatlan meccse élet-halál harccá válik egy csapat emberevő óriás ellen, a dolgok, hogy is mondjam… kezdenek eldurvulni. Váratlanul érkező barátja, Annabeth is csupa rossz hírt hoz: a Félvérek táborát védő határokat egy titokzatos ellenség lerombolta, és amíg ezeket újra helyre nem állítják, a félisteneknek nincs hová rejtőzniük…



Borító: 4,5
Sorozat: Percy Jackson és az Olimposziak # 2
Eredeti cím: The Sea of Monsters
Kedvenc karakter: Tyson
Oldalszám: 256
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2013, 2015

Pár héttel ezelőtt olvastam a Villámtolvajt, és annyira tetszett, hogy rövid időn belül be is szereztem a folytatást.

Imádom a görög mitológiát, úgyhogy nekem ez a sorozat igazi csemege.

A Villámtolvaj elolvasása után - annak ellenére hogy a filmet hamarabb láttam - voltak bizonyos elvárásaim. Szerettem volna, ha az író megugorja az előző rész szintjét, és én boldogan adhatok ennek a könyvnek maximális pontszámot.

Sajnos ez még várat magára.

Ahogy a fülszöveg is jelzi, Percy élete normálisan zajlik. A tanévnek hamarosan vége, és csodák csodájára még nem rúgták ki, és semmi rendkívüli nem történt. Már ami a szörnyeket illeti.

Viszont pont az utolsó tanítási napon szörnyek támadják meg az iskolában Percy-t, és legújabb furcsa barátját, Tyson-t.

Eközben Annabeth is felbukkan, és közli, hogy a Félvér Tábor bajban van. Thalia fáját megmérgezték, és a Tábort körülzáró védőgát is eltűnt, így a táborlakók veszélybe kerültek.

Kheron-t felfüggesztették, és Thantalosz került a helyére...

Nagyon vártam már, hogy hőseink mikor és milyen formában kezdenek el ismét kalandozni. Az előző rész annyira izgalmas és akciódús volt, hogy reméltem, itt is hasonlókat fogok tapasztalni.

Viszont hiába, Percy-ék ismét elindulnak, és ismét kalandoznak. Ennek ellenére nekem valami nagyon hiányzott ebből. Szó se róla. Izgalmas volt, eseménydús és a humor is a helyén volt. Több mitológiai utalás is felbukkant, és Hermész is tiszteletét tette. Mégis, nekem valami nagyon hiányzott ebből a könyvből.

Az már nyilvánvaló, hogy Luke és Kronosz az ellenség. Viszont hiába, Luke a rossz oldalra állt, én még látok benne valamit ami reménységre ad okot.

Percy is fejlődik, viszont párszor jól megcsapkodtam volna. Főleg Tyson miatt. Örülök, hogy Percy használja az örökségét. Szórakoztató volt hogyan menekülnek meg a képességének hála, és Szivárvány is a szívemhez nőtt.

Tyson a kötet abszolút kedvenc karaktere. Aranyos, esetlen, de mégis csupa szív. Nagy haszna lesz még ennek az édes küklopsz bébinek a sorozatban.

Grover hiába nem tartott most hőseinkkel újabb kalandozásra, mégis egyik fő szereplője volt a könyvnek. Rengeteg vicces pillanatot okozott, és nem győztem vigyorogni.

A végkifejlet tetszett, és izgalmasra sikeredett. Viszont nagyon hiányoltam a Tábort, és annak a hangulatát.

De Riordan a könyv végére kárpótolt. Visszatértünk a Táborba, és minden olyan volt, mint amit az előző kötetben kedveltem.

Viszont nagyon mérges lennék rá, ha nem állna a polcomon a folytatást. Kérem, miféle függővég ez? Szó se róla, kíváncsi vagyok Rá, és hogy hogyan is illeszkedik be, de ilyen durva függővégre nem számítottam.

A könyv hozta, amit kellett. Mitológia, kaland, humor és akció. Ennek ellenére nekem most hiányzott valami plusz, ami az előző részben megvolt. Remélem, hogy a folytatástól meg kapom azt, amit itt most hiányoltam.