Gail Carriger:Soulless – Lélektelen

Fülszöveg:

Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet.
Elsősorban azért, mert nincs lelke.
Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig talján, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt. De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire. Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit?
És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála melasztorta?


Borító: 1
Sorozat: Napernyő Protektorátus # 1
Eredeti cím: Soulless
Kedvenc karakter: Lord Akeldama
Oldalszám: 372
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás: 2012

Ha egy könyv nagyon régóta van a várólistámon, akkor az ösztöneimre hallgatva le kéne onnan venni. Hiszen ha már évek óta ott van, és én még lépést sem teszek az elolvasására, akkor ott valami gond van.

Úgy tűnik, hogy ezzel a könyvvel is így jártam.

Már a könyv "típusát" nehéz meghatározni. Urban fantasy? Steampunk? Történelmi romantikus? Igazság szerint mindegyik.

Ezért is keltette fel anno az érdeklődésemet.

Alexia Tarabotti lélektelen, azaz természeten túli. Ebben a világban nem ismeretlen a vámpírok és vérfarkasok fogalma, sőt, nyilvánosan az emberek között járnak.

Méghozzá a viktoriánus Londonban.

Nagyon érdekes az alapötlet, de engem mégsem szippantott magába. Sőt, untam az egész könyvet.

Alexia ebben a korban kitűnik, viszont a 21. században megállná a helyét. Vénkisasszony lévén nem számíthat arra hogy sikerül megházasodnia. De nem is aggasztja a dolog.

Olasz származása sem segíti őt. Ezeket pótolva ott van az éles nyelve, aminek köszönhetően jobbnál jobb  szócsatákban tud részt venni.

Ennek ellenére számomra Alexia sokszor már túl sok volt. Értettem hogy mit szeretne az írónő, de nálam ez nem jött be.

Ha a történetből kiveszem a fantasy címkét, akkor adott nekünk egy történelmi romantikus könyv, egy jó kis nyomozással megfűszerezve.

Ennek ellenére engem egyáltalán nem ragadott magával a történet.

A többi szereplő szimpatikus volt, de még így sem tettek rám túl nagy benyomást. Egyértelmű, hogy Lord Akeldama a könyv egyik fő színfoltja. Tetszett a stílusa. Lord Maccon tipikus skót. Hangos, és felföldi. Akik már olvastak skót férfiakról, azoknak ez mindent elmondd.

A történelmi romantikus könyvekben nem igazán lehet szabadon mozogni. Az írónő ezeket jól megkerülte, és sikerült párszor meglepnie. Ami egyértelműen piros pontot érdemel, az a kompromittáló helyzet kezelése. Ebben a témában már kötelező a kényszerházasság, ha olyan helyzetbe találják a főszereplőket ami nem kifejezetten szerencsés.

Szerencsére az írónő ezt figyelmen kívül hagyta.

A könyvet egyértelműen a szereplők viszik el hátukon, mert történet nagyon az nincs. Sötétben tapogatózik mindenki, és az írónő sem sietett megmagyarázni a történteket.

Igazság szerint már a könyv közepétől fogva untam az egész könyvet. Volt, hogy oldalakat átlapoztam, és csak a párbeszédeket olvastam el. A könyv végén pedig már szinte csak pár mondatot olvastam el,annyira nem érdekelt, hogy mi fog történni. Figyelembe véve, hogy ez a végkifejlet, és a történet csúcspontja, nem igazán kedvező.

Nem azt mondom, hogy nem érdekes. Mert az. Viszont egy idő után elvesztette a varázsát nem csak a történet, hanem a szereplők is.

Van potenciál a sorozatban. Viszont úgy érzem, hogy ez a sorozat nem nekem íródott, hiába megvan benne minden, amit amúgy szeretek.